Származás, előállítás és felhasználás szempontjából sokféle apríték létezik, és ez igaz az energetikai célra készített aprítékokra is. Az alapanyag csaknem kizárólag az erdőgazdálkodásban és a fafeldolgozásban keletkező melléktermék.

Az erdőgazdálkodásban:

• az állománynevelésből származó teljesfa vagy farész,
• az egészségügyi termelésekből származó teljesfa,
• a fakitermelésből származó teljesfa, farész (fakorona), gallyazási hulladék, fatuskó,

A fafeldolgozásban:

• kérgezési hulladék (fakéreg),
• fűrészelési darabos hulladék,
• fafeldolgozási darabos hulladék,
• bontott faanyag

Céltermékként kell tekinteni a rövid vágásfordulójú energetikai ültetvények faanyagát, valamint a szabványos tűzifa helyett készített aprítékot.

Aprítógépek

Az aprítógépek legfontosabb része a forgórész, amely az aprítást végzi. Kialakítása alapján tárcsás, dobtengelyes és csigás forgórészt különböztetünk meg (5. ábrák).

5. ábrák. Az aprítógépek jellemző forgórészei

a. tárcsa

b. dobtengely

c. aprítócsiga

A tárcsás aprítógépek a legelterjedtebbek, a dobtengelyes aprítógépek kialakítása a legváltozatosabb, a csigás aprítógépek csak a közelmúltban jelentek meg a műszaki fejlesztésben. Az alapmegoldásokat sokszor egymással kombinálva alkalmazzák.

Az aprítási feladatok is nagyon változóak. Az aprítéktermelést először a fafeldolgozó üzemekben alkalmazták. Ennek magyarázata az, hogy az aprítandó anyag koncentrált termelési folyamatból származott, az alapanyag gyűjtése tehát többletköltséggel nem járt, a felhasználás lehetőségei is adottak voltak (lapgyártás, technológiai hő előállítása).

A fafeldolgozó üzemekben telepített (stabil) aprítógépeket alkalmaznak. Ez azt jelenti, hogy a gép gépalapra kerül, az aprítandó anyag gépre szállítását és a keletkezett apríték elszállítását ugyancsak telepített gépegységek végzik.

Az állandó helyre telepítés lehetővé teszi a meghajtást saját motorral, amely vagy belsőégésű-, vagy villanymotor lehet (6. ábra).

6. ábra. Stabil aprítógép elrendezése
(Balról: behúzó szőnyeglánc, menesztőhenger, aprító dobtengely, dobócső, belső égésű motor ékszíjhajtással)

Ha viszonylag kisméretű fákat vagy farészeket kell aprítani, célszerű függesztett vagy mobil aprítógépeket választani. Ezekre jellemző, hogy az aprítórészt, a faanyagot behúzó szerkezetet, az utánaprítót és az aprítékot kidobó szerkezetet egy géppé építik össze, amelyet utánfutóra, vagy traktorra szerelnek, és legtöbbször a traktorról hajtják meg. Kisebb anyagáram, illetve kisebb éves kihasználás esetén az adagolás (etetés) kézzel történik (7. ábra).

7. ábra. Csigás aprítógép üzemeltetés közben

A traktorüzemű mobil aprítógépek kézi adagolás esetén 3-5 t/h tömegárammal, 1-2,5 t/h/fő termelékenységgel, 30-50 kWh/t energiafelhasználással, míg a traktorüzemű mobil aprítógépek manipulátoros adagolással 3-1 0 t/h tömegárammal, 2-7 t/h/fő termelékenységgel, 10-20 kWh/t energiafelhasználással dolgoznak.

Az aprítógépeket célszerű - a faanyagot az aprítótérbe juttató - kényszer-behúzó szerkezettel is felszerelni.

Az erdőgazdálkodás nagyobb méretű, hagyományos ipari célra nem alkalmas faanyagát is célszerű aprítani. Ilyen anyag lehet

• a fakorona,
• a kis értékú, főleg tűzifa előállítására alkalmas teljesfa.

A nagy méretek miatt itt elsősorban az áttelepíthető aprítógépek alkalmazhatók. Ezek manipulátoros kiszolgálással, 0,15-0,25 m2 garatmérettel, 100-300 kW meghajtó motorteljesítménnyel rendelkeznek. Kis (5-10 t/h), közepes (10-20 t/h)és nagy (20-50 t/h) áteresztésűek. Termelékenységük igen nagy. A fajlagos energiaigény lényegesen kisebb, mint a mobil aprítógépek esetében (4-10 kWh/t). A nagy aprítási intenzitás miatt jelentős feladat a közelítési anyagellátás ( a faanyag géphez közelítése).

A hagyományos fakitermelés során a fafeldolgozási és ipari célra nem használható faanyag egy részét megsemmisítik (vágástéri hulladékok - gally - helyszíni elégetése). Az aprítéktermeléssel ez a fanyersanyag is hasznosítható.

A gally aprítása nagy etetőberendezéssel, gallytömörítő és kényszerbehúzó szerkezettel felszerelt, 0,3-0,5 m2 garatméretű aprítógépekkel végezhető el. Viszonylag nagyméretű gépek alkalmasak csak a gally aprítására, ezért a gallyanyag jelentős koncentrálására van szükség.

Kísérleteztek azzal, hogy a gallyat vágástakarítóval koncentrálják, de az elkerülhetetlen szennyeződés és a nagy gyűjtési energiaigény miatt ez még nem gazdaságos.

A gallyaprítás jelenleg legjobb módszere az, amikor a fa fűrészipari hasznosításra alkalmas részét leválasztva a koronarészt aprítják fel. Az erre alkalmas aprítógép paraméterei megegyeznek a teljesfa-aprító gépével.

A gally vagy a fakorona aprításakor a farészek igen eltérő szögben érkeznek az aprítószerszámhoz, ezért az aprítékban megnő a szabálytalan és hosszú frakcióelemek aránya. Tekintettel arra, hogy a hosszúaprítékrészek már az aprítógépben is (dobószállítás) műszakitechnológiai problémákat okoznak, és jelentős mértékben zavarhatják az anyagmozgató berendezések szabályszerű működését is, ezeket az aprítógépeket célszerű a forgórészre szerelt után aprítókkal ellátni, vagy az aprítékot rostálni kell. A legjobban bevált megoldás az, amikor az aprítógép aprítóterét lezáró lemez helyére rácslemezt szerelnek. Ezen a lemezen keresztül csak a megfelelő méretre aprított anyag távozik, a túlméretes farészek ismételten az aprítóba kerülnek.

A fatuskó aprítása is lehetséges. Ez azért fontos, mert a föld feletti faanyag 15-25%-ának megfelelő mennyiségű dendromassza a tuskóban és a gyökérzetben van. A fatuskó a lassújárású marótengelyes gépekkel aprítható, 2-4 m2 garatmérettel, tuskólefogó mechanizmussal, etető manipulátorral és utánaprítóval vagy aprítékosztályozóval kiegészítve.

Az ilyen aprítógép 200-400 kW teljesítményű motorral felszerelt, méreteiből következően áttelepíthető.

Üzemeltetése nagymértékű faanyag-előközelítést és gépláncba szervezett aprítékelszállítást igényel.

Ültetvényben végzett aprítás. Az aprítás sajátos formája az ipari (energetikai) ültetvényekben, a faanyag levágásával egyidőben végzett aprítás. Az ilyen ültetvényeken a betakarítást és az aprítást egy menetben, ún. járvaaprítóval végzik. A betakarítandó állomány 3-4 éves, 1-1,2 m-es sortávú, a tőtáv 0,5-0,7 m. Egy-egy tőről a sarjaztatás eredményeként 3-6 hajtás nő fel 4-6 m magasságúra. A hajtások tőrésze 3-7 cm átmérőjű. A járvaaprító lehet átalakított mezőgazdasági kombájn, vagy speciális adapter, melyet traktorra szerelnek, és azzal hajtják meg. A gép a soron haladva folyamatosan végzi a tövek átvágását, a fák behúzását és aprítását. Az aprítékot hordozott konténerbe, vagy a járvaaprító mellett haladó szállítógépre gyűjtik. Magyarországon előnyösebb a 8. ábrán is bemutatott járvaaprító adapter használata.

8. ábra. Traktorra szerelt járvaaprítógép elrendezése, az ültetvény betakarítása, és a kis fák aprítása közben

cikk forrása: http://www.undp.hu/oss_hu/tartalom/kiadvanyh/kiadvanyh_body/csinaljukjol/szam07.htm